Selfbondage fantazie Tur

Egy külföldi oldalon olvastam ezt a selfbondage történetet és úgy gondoltam kipróbálom.
A történet lényege, hogy egy bilincskulcs el van rejtve egy bizonyos helyen majd a történet szerint a hölgy mert hőlgy volt a szereplő, egy távolabbi helyen magára kattintotta a bilincset a hátán lévő hátizsák alatt aztán vissza sétált a kulcsig. Persze volt némi csavar a történetben de ez most nem lényeg.
Én ezt annyiban variáltam meg, hogy a kulcsot az autóban hagytam. Kinéztem egy kb három órás séta utat lehetőleg valami elhagyatott helyen. Majd betanultam a jelzéseket merre kell menjek.
Vásároltam egy nagy esőköpenyt. Olyan pancsó félét amibe csak bele kell bújni aminek az aljára súlyokat erősítettem, hogy ha nagy szél fúj ne legyen probléma és ami alá feltűnés nélkül befér egy kisebb hátizsák és alá a hátra bilincselt a kezem. Természetesen ehhez a szereléshez megfelelő időjárás kell. Kinéztem egy kissé hűvös napot ami nem hétvégére esett. Nem akartam túl sok turistával összefutni.
És mivel latex, lakk és bőr imádó vagyok ezért nem lenne túl jó a túl meleg sem.
A kiválasztott nap reggelén előkészítetten a felszerelést és a ruházatot. Latex overall, bőrharnness és feltűnést elkerülendő egy laza keki nadrág. Felül persze az esőköpeny. Az esőköpenyt és a nadrágot az indulásnál vettem fel a parkolóban. Addig az igalom kedvéért latexben és harnesben vezettem.
Mikor megérkeztem szerencsére nem volt senki.
A biztonság kedvéért a nyakamba akasztottam egy bilincskulcsot ha minden szakad meg tudjak kérni valakit hogy oldozzon el. A történetet hogy miért vagyok bilincsben azt még nem ötlöttem ki de úgy gondoltam legyen ez kihívás. A bilincs kulcsát az ülésre tettem. A kocsiét a derekamhoz erősítetem hogy könnyen kitudjam nyitni amikor visszatérek.
Ettem egy nagyobb energia szeletet. Ittam némi vizet. Nem túl sokat, hogy ha lehet ne keljen a vizeléssel foglalkoznom. nem mintha így tudnék bármit is csinálni.
Amikor kiszálltam az autóból még mindig nem volt senki a közelben ezért a hátizsákot és a köpenyt már a szabadban vettem fel. Felhajtottam a kapucnit is hátha elered az eső. Alávettem egy baseball sapkát hogy tartsa kapucnit és ne csússzon a szemembe.
Felvettem egy finom vékony bőrkesztyűt hogy ne sanyargassa a csuklómat túlzottan a bilincs,
Kocsi bezárva. Izgalom a tetőfokán. Kattan ez egyik csuklómon a bilincs. Átgondolom a dolgot de nem túl sokáig nehogy meggondoljam magam és kattintottam a másik csuklómon is a bilincset.
Indulás!
Szívem ezerrel dobog ahogy megteszem az első lépéseket. Izgalommal teli borzongás jár át rajtam. Persze eszembe jut minden rossz ami megtörténhet. Apró pánik roham de túl teettem magam rajta és az izgalommal teli kihívásra és élvezetre koncentrálam. Az első pár tíz métert szapora lépésekkel teszem meg. Egyből elkezdtem izzadni a farkam keményen elkezdett ágaskodni. Ez így nem lesz jó. Megnyugtattam magam és áttértem egy nyugodt séta tempóra. Némi izgalom és a merevedés még megmarad egy ideig. Kezdtem átadni magam a természet élvezetének. Kellemes, sem túl meleg sem túl hideg nem volt. Kezdett cuppogni rajtam a latex ruha. A bilincs sem szorított túlzottan. Pont élvezetesen. Persze nem lenne baj ha valaki velem lenne és vigyázna rám de akkor hol marad a kihívás! Na persze azt is eltudnám viselni ha egy Domina szerű partner vezetne pórázon.
Még sajnos nem volt igazi bondage rajongó barátnőm. Csupán némi selyemsálas csukló kötözésig jutottunk. Meg a fetish partikon egy kis játékos kötözködésben volt részem a hangulat kedvéért.
Körülbelül jó fél órája lehettem már úton amikor a első emberrel találkoztam. A ruházatából ítélve igazi természetjáró lehet. Bakancs, keki ruha, túrabot stb. Biccentettünk egymásnak, ahogy ez szokás túrázás közben. Majd sokáig senki.
Meg meg álltam és nagyokat szippantottam a friss levegőből. Hátra, hátra feszítgettem vállaimat. Bár kicsit zsibogott a karom de hát nem tudtam ellene tenni sokat csak azt, hogy laza maradok. De egyre jobban kezdem élvezni ezt bondage kirándulást.
Elkezdett szemerkélni az eső. Épp jókor mert kezdtem kimelegedni. E miatt kicsit a latexban elkezdtem fázni mert hát a latex elég jó hővezető. Egyből közvetíti a meleget és hideget egyaránt. Természetesen ez egyáltalán nem jelentett gondot. Bármikor szívesen és élvezettel viselem. Igaz amikor bele izzadok egy kicsit hangosan cuppog rajtam. Ez van most is. Nem is lenne gond ha nem jönne megint valaki szembe velem. Megpróbáltam lazábban menni, hogy ne hallatsszon annyira.
Egy négy fős társaság volt. Ránézésre két pár. Beszélgettek, nevetgéltek. Próbáltam a legtermészetesebben viselkedni. Persze úgy gondoltam mindent hallanak és látnak.Amikor mellém érntek megszólítanak.
- Bocs. Jó felé megyünk a turistaház felé? -kérdezi az egyik nő.
- Igen. Ezen a piros jelzésen kell maradni és kb egy óra és oda értek. - válaszolom.
- Kössz és további jó utat! -
- Köszönöm. - feleltem és tovább indultam. Újabb fél óra kellemes magány.
Nem tudom megnézni mennyi idő telt de kb másfél órája lehettem már úton. Lassan el kel érjek a kilátóhoz ami a fél utat jelenti. Egy kis idő múlva meg is láttam. Többen voltak ott. Erősen gondolkodtam, hogy el menjek e odáig vagy egyből forduljak meg. De az izgalom kedvéért csak oda mentem. Megigazítom a testtartásom és felvettem egy olyan testhelyzetet mintha csak lazán hátra az övembe dugtam volna a kezem.
Mikor oda értem látom, hogy azért többen vannak ott mint amennyi távolról látszódott. Kisebb hőhullám szaladt át rajtam. Éreztem ahogy kisebb izzadság cseppek bújnak elő a homlokomon. Aggódtam mert nem tudtam letörölni. Próbáltam a lehető legnyugodtabb maradni ha már oda mentem. Megálltam a kilátó alatti helyen ahol elnézelődtem egy kicsit a távoli tájon.
Basszus! Hirtelen feltámad a szél. Elég erősen ahhoz, hogy a súlyokkal megerősített esőkabát is elkezdjen komolyan lengeni. Bár a pancsó jóval a fenekem alá ér de a kezem bármelyik pillanatban kilátszódhatott volna. Lassan nem pánikolva elkezdtem vissza sétálni a turista útra. Nem mertem visszanézni. Persze megint ügyet se vetettek rám!
A szél a fák között már nem jelentett veszélyt. Lassan kezdtem megnyugodni.
A visszaút nem volt annyira nyugodt. Az idő múltával kezdett egyre több ember jönni szembe. Mintha nem is hétköznap lett volna. És jó félóra elteltével a felhők is kezdtek eloszlani. Egyre erősebben kezdett sütni a nap. A fák között még elviselhető lehetett volna ha nem vagyok latexben és dzsekis pancsóban. Ráadásól úgy hallottam egy kisebb társaság jön mögötte. Semmi kedvem nem volt így izzadtan, hangosan cuppogva összefutni velük. letérni az útról sem mertem mert mi van ha ők is arra jönnek. Én meg eltévedek. Próbáltam nyugodtan de gyorsan haladni, Hogy ne egyszerre érkezzünk meg a parkolóba. Sajnos közben elvesztettem az időérzékem és nem tudtam meghatározni milyen messze is lehetek az autótól. Közben azon járt az eszem hogy tudnék megszabadulni az utánam jövőktől. A szememmel olyan helyet kerestem ahol el vagy megbújhatok. Aztán észrevettem az egyik oldalt egy kis dombocskát ahol kissé sürögőbb volt a növényzet és el tudtam bújni. megálltam egy kicsit és hallgatóztam milyen messze vannak. Elég messzinek hallottam őket ahhoz, hogy feltudjak jutni anélkül, hogy hallanák a csörtetésem a sűrű avarban. gyorsan elindultam felfelé.
Körülbelül harminc negyven méterre lehettem amikor nagy sietségemben sikerült megbotlanom és elesnem. Persze tompítani nem tudtam. Csupán annyit tudtam tenni, hogy a vállamra fordultam az esés közben így nem nem az arcomra estem. De így sem volt kellemes. Persze nem ájultam el de kellett pár másodperc amíg a sokktól magamhoz tértem. Addigra a követőim utolértek.
Na hol is kezdjenek kis pihenőbe??!! Pont ahol lefordultam. Nem vettem észre a út túloldalán levő padot ahol ők viszont megpihentek. Én mozdulni sem mertem. Nem tudtam mennyire lennék hangos a száraz avarban. Nagyon lassan próbáltam egy aránylag kényelmes, fekvő testhelyzetet felvenni. Persze hátra bilincselt kézzel ez nem volt könnyű. Izzadtam keményen az izgalomtól. Az izzadságcseppek a szemembe csorogtak és csípték. Bekellet csuknom őket, hogy ne fájjon. Összeszorítottam őket, hogy megpróbáljam kipréselni a szememből. Így meg nem tudtam figyelni a társaságot.
Jó pár percbe telt míg elmúlt az izzadság. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy még mindig ott vannak. Remélem nem kezdenek pisilő helyet keresni! De semmi mást ne csinálta csak beszélgettek. Kezdtem megnyugodni. Elmúlt az izgalom. Egyre kevésbé izzadtam és a szemem is helyre jött.
Legalább félórát üldögéltek mire kezdtek szedelődzködni és indulni.
Mivel moccanni sem mertem egészen elzsibbadtam. Nagy nehezen tápászkodtam fel. Próbáltam a vérkeringést helyre állítani avval, hogy lerázogattam magamról a rám tapadt faleveleket. A karjaimon ez nem segített túlzottan. A hátra bilincselt állapotban nem tudtam nagyon megmozgatni. Óvatosan vissza mentem az útra és neki láttam a maradék út megtételének.
Aránylag kora reggel indultam és annak ellenére, hogy hétköznap volt kezdet egyre többen szembe jönni velem. Sokan most kezdték a kirándulást egyben kezdtem aggódni mennyien lesznek majd a parkolóban.
Mire vissza érkeztem a nap is kisütött. Alig vagyok feltűnő így nyakig beburkolódzva a dzsekis pancsóba. Mások meg rövid nadrág, pólóba sétálnak.
Nem voltak sokan a kocsiknál de annyira elegen, hogy feltűnő legyen bénáskodásom az autóba való beszállással. Ráadásul a kocsim mellett épp most kezdett kikászálódni egy kisebb család az autójukból. A szememmel keresetem egy kevésbé mozgalmas helyet és úgy tettem mintha tovább mennék. Őket elkerülve. Lassan sétáltam de ők az istennek sem akartak indulni. A fenének sem tudtak dűlőre jutni mit vigyenek magukkal. Víz vagy üdítő. Mennyi szendvics. Városi mazsolák! Én meg a toporgásommal egyre feltűnőbbnek éreztem magam.
Majd húsz percbe telt mire eltűntek végre. Még mindig voltak a parkolóban de már kezdtem elveszíteni a türelmemet mert egyre jobban zsibbadtak a karjaim. Amikor a legkevesebben voltak oda siettem az kocsimhoz és a derekamhoz erősített kocsi kulccsal kinyitottam. Ekkor döbbentem ár, hogy a pancsó és a rárögzített súlyok most az ellenkező hatást érik el. Bele telt némi idő míg felhúztam és kitudtam nyitni az ajtót majd kis nehézségek árán beülni. A zsibbadt kezeimmel alig találtam meg a kulcsot pedig az ott volt a kezem ügyében. A kulcs lyukat majd ilyen nehezen találtam meg. Nagy megkönnyebbülés volt mikor éreztem a bilincs oldását. Lassan, izmaim erős zsibogása közben tettem előre a karjaimat. Levettem magamról a dzsekit és a baseball sapkát Majd a fejemet hátra hajtva szemeimet lecsukva pihegtem.
Hangos kopogás riasztott fel. Abban az ezred pillanatban villant belém, hogy hogy vagyok öltözve. latex és bőrpántok vannak rajtam. Valószínű, hogy rák vörös lettel egy tized másodperc alatt.
- Bocs! menni készülsz? Mert nincs parkoló. - kérdezte e gy fiatal srác.
- Persze, megyek már is. - válaszoltam és remegve nyugalmat erőltetve kerestem a kulcslyukat majd gyorsan indítva siettem el.
Leengedett ablakokkal gurultam le a hegyről. Nagyokat kortyoltam a vízlespalackból. Többen jöttek sétálva felfelé de már nem izgatott ki láthat meg ebben a szerkóban.
Közben átgondoltam az egész délelőttöt. Vegyes érzelmek szaladgáltak át az fejemben. Végül is arra jutottam, hogy veszélyes, izgalmas, adrenalin fokozó növelő órák voltak.
Feltettem magamnak a kérdést. Megtennéd újra? NANÁ!
100% (0/0)
 
Categories: BDSMFetish
Posted by rubberman68
1 year ago    Views: 13
Comments
Reply for:
Reply text
Please login or register to post comments.
No comments