handjob

Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam.
Igazán meg sem érdemlem, a sors mégis megajándékozott két Istennővel.
Úgy egészítik ki egymást mint a ying-yang, egyik fekete, a másik fehér.
Racionalitás és szenvedély, őrület és stabilitás, dominancia és ölelés, mindent megkapok amit egy férfi és amit egy sub megkaphat.

Szinte észre se vettem és az ölembe hullott. Én pedig csak kapkodom a fejem, hogy mi történik körülöttem.

Azt hiszem minden subnak van oka irigykedni rám. Rettentő értékes és nagyon jó emberek külön-külön is.
De... együtt életveszélyes kombinációt alkotnak. Amint összekerülnek, mint a tűz és a benzin, fortyognak, morognak, szinte magukat is felemésztik.
Én pedig csak passzívan szemlélem a dolgokat távolról és csak reménykedek benne, hogy a robbanás nem fog atomokra szakítani, vagy ha mégis,
lesz olyan aki utána összerak.

A tegnap este is ugyan úgy indult mint a többi. Természetesen megint három helyen voltunk mindhárman. Imádom a közös netes beszélgetéseinket.
Imádom ahogy forr a levegő és egy óra alatt eljutunk a köszönéstől odáig, hogy a farkam kőkemény lesz. Imádom ahogy ülök a gépem előtt sóvárogva,
ők betámadnak, engem a nagy és erős férfit és egy ujjmozdulat nélkül csak a nőiességükkel és dominanciájukkal térdre kényszerítenek. Imádom ahogy
összedolgoznak, a csábítás és az erőszak, a simogatás és az ütés. Tökéletes kombináció.

Imádom a szavakat, a kedvességet a mosolyt... És azt a pillanatot, amikor megérkezik a levél egyikőjüktől.
Nem utasítva, nem parancsolva, kijelentő módban: "most húzz 14et a farkadon". Csak így egyszerűen. Minden bevezetés nélkül. Minden jelzés nélkül.

A meglepetés és a dac persze visszatart, de mindhiába. Itt csak az egyik oldal nyerhet és az nem az én oldalam, hanem az övüké. Hiába az időhúzás,
a szóterelés, bármi. Az akarat rendíthetetlen. De még mielőtt megteszem, már jön is a második levél a kettes számú boszorkánytól: ő 15-öt akar rögtön a
14 után.

Ekkor értettem meg: ma én húztam a rövidebbet, összefogtak ellenem.

Nem fogom túlbonyolítani. Azon az estén percenként kaptam levelet, felváltva az egyes és a kettes számú boszorkánytól. 14, 15, 16, 17 húzás,
mindig egyre több és több, közben szünetekkel, folyamatosan fel-le mint egy hullámvasút. Én pedig nem győztem alkalmazkodni. Telt múlt az idő és a
kezdeti dac teljesen megszűnt és már semmi nem érdekel, csak kapjam még a leveleket, benne a számokkal, hogy csinálhassak magamnak még eggyel és még
eggyel többet. Mintha ott lettek volna előttem, én megkötözve és egyszerűen eltűröm azt ami velem történik, hipnotizáltan, a kéjtől és az
alárendeltségtől részegen vakon követtem minden apró kérést, akár jobb, akár bal kézzel, akár gyorsan, akár lassan...


Míg nem bírtam tovább és... könyörögni kezdtem. Felnőtt férfi létem ellenére elvesztettem minden büszkeségem és könyörögni kezdtem az orgazmusért,
hogy had fejezzem be magamnak végre, mert már nem bírom, már nem megy tovább, már megőrülök a vágytól... ekkor megkaptam végre az engedélyt.

Nem tudom tovább írni. Az a pillanat amikor végre megtörtént leírhatatlan volt. A hatalmas feszültség pillanatok alatt kirohant belőlem.
De nem az ütemes kéj volt a legjobb ami szétáradt bennem. Ó nem. Azok a szavak, amiket utána kaptam. Az érzés, hogy ez az egész lehet,
hogy nem is nekem volt a legjobb... Hanem nekik. Mert végre érezhetik azt amire mindig is vágytam. A rabja vagyok mindkettőnek külön külön
és egyben is. És megtehetik velem, még ezt is. Mert ők igazi nők, olyanok akikről minden férfi álmodik.

Szerencsés vagyok. Az enyém, csak az enyém mind a kettő. Imádom őket. Mindkettőt máshogy, de imádom.
100% (1/0)
 
Posted by bribanc
9 months ago    Views: 17
Comments
Reply for:
Reply text
Please login or register to post comments.
No comments